Mikor érdemes lakberendezőt hívni?
Ha az anyagi oldalát nézzük…..
Plusz költség vagy megtérülő befektetés a lakberendező működése?

Sokszor lehet találkozni olyan véleménnyel,, miszerint a lakberendező felkérése „úri mulatság” és csak a felső tízezer köreiben dívik. Ez hatalmas tévedés.
Tény, hogy semmit sem tehet a legjobb szakember sem, ha az ügyfél anyagi lehetőségei még a válogatást sem engedik meg. Ahol csak a csoda segíthet, ott a lakberendező nem.
Ilyen is előfordulhat, ám, ha válogatni, választani kell, a lakberendező az optimális választásban segít. Mi az optimális? Nem mindig az, ami első látásra annak tűnik.

Például anyagválasztáskor hajlamosak vagyunk mindenből a legszebbet, esetleg a legcsillogóbbat választani, különösen, ha az ügyes kereskedő is meggyőzően ajánlja.
De biztos, hogy erre lesz szükség? Akkor, és ott, csak azt az anyagot látjuk.
A lakberendező ellenben azt, hogy az a leendő lakásba hogyan illeszkedik be, mi lesz a helye a nagy egészben.

Az asztalosnál,ha nincs lakberendezési terv a kezünkben,arra kell hagyatkozzunk, amit a szakember ajánl. Megmutat egy szép és jó bútort, vagy bútortervet, mi pedig azért választjuk, mert szép és jó, nem pedig azért, mert pontosan erre lesz szükségünk.
Jó ízlés birtokában természetesen bárki választhat úgy anyagokat vagy bútorokat, hogy azok össze fognak illeni, és harmonikus lakásbelső lesz az eredmény.

De ki az, aki ilyen helyzetben megteszi, hogy elvet egy-két szépnek, jónak tűnő megoldást,mert látja, hogy az összhatáshoz ez nem feltétlenül kell, elég lesz helyette szerényebb is?
És ki az, aki a másik oldalon csak azért is ragaszkodik olyasmihez, ami első látásra nem feltétlenül tűnik fontosnak,(a végén persze kiderül, hogy éppen az volt a fontos, de ha az alkalmat elszalasztottuk,akkor már késő)
Ez a lakberendező.

Arra költi el a megrendelő pénzét, amire tényleg szükséges, és ott egyszerűsít, ahol nem feltétlenül kell a legjobb, legszebb anyag, vagy legjobb megoldás, mert nem ez a lényeg.
Ez lényegében a beruházás optimalizálása.
Ugyanerre törekszik mindenki maga, ösztönösen is, de nincsenek meg hozzá az információi. Keveseknek adatott meg, hogy mindenben rögtön a kész, végleges megoldást lássák.

Senkit nem áltatunk avval, hogy a lakberendező díja voltaképpen „ingyen van” mert biztos, hogy legalább ennyit spórol a megrendelőnek. Ez nagyon átlátszó lenne.
Ugyanakkor nem is lehetetlen, és kinél többet, kinél kevesebbet jelent, de anyagilag mindenképpen valós tényező a project optimalizálása


Néhány példa.


Laminált bútorlap-furnérozott anyag-tömörfa használata.

Általános recept erre nincs. Van aki a laminált bútorlapra úgy tekint, mint valami olcsó kínai tornacipőre, és számára csak a valódi fa illetve a furnérozott felület az elfogadható. Inkább úgy fogalmaznék, bizonyos helyzetekben az egyik, bizonyos helyzetekben a másik a jó választás.
Olyan is előfordulhat, a bútorlapot más felületekkel vagy valódi fával kombináljuk, és ettől az egész berendezés más arculatot kap. De egységes recept erre nincs.
Anyagilag azonban hatalmas különbség lehet a kettő között. Ha valahová, hát ide kell egy olyan szakember, aki a végső, teljes egészet látja maga előtt, dönt és ajánl, mi legyen a jó megoldás.
És olyan színt választ, ajánl, ami mégis elegáns megjelenést ad a berendezésnek, akkor is, ha esetleg laminált bútorlapot is használunk benne.
Rossz, vagy kedvezőtlen szín és anyagválasztás esetén tényleg „kínai tornacipő” lesz belőle. Ha ugyanezt az anyagválasztást a megrendelő, és például az asztalos közötti párbeszédre bízzuk, akkor anyagilag egészen más eredmény is születhet. Miért?
Az asztalos, látva, hogy a megrendelő szépet, jót szeretne, természetesen a legjobbat ajánlja. Mi mást is tehetne, részéről ez természetes, ő a legjobb eredményre törekszik.
Az ügyfél, a megrendelő pedig a legolcsóbbat szeretné, de úgy, hogy az a legjobb legyen.
Ez is természetes.  Kényes egyensúlyt kell megteremteni, a döntéshez pedig látni kell, hogyan fog ez majd megjelenni a nagy egészben?
A lakberendező az, aki már mega előtt látja a majdan elkészülő berendezést, ehhez a döntéshez  tud a legjobb információkkal szolgálni.
És az ő információi egy-egy esetben szinte szó szerint aranyat érnek.


Lakberendező bekapcsolása a tervezés vagy az építkezés korai stádiumában.

A kivitelezők között rengeteg rémtörténet a kering olyan esetekről, amikor a már majdnem teljesen kész házban kellett leverni a csempét, kiütni egy közfalat és fél méterrel arrébb újraépíteni, vagy csak egyszerűen áthelyezni a víz és elektromos csatlakozásokat, de azt háromszor egymás után.
Tekinthetjük ezeket mendemondáknak is, de én már személyesen is találkoztam ilyenekkel. Egyik feladatunk helyszíne egy igen tekintélyes méretű családi ház volt, de a hálószobából nyíló gardrób olyan keskeny volt, hogy ott vagy közlekedni volt lehetetlen, vagy el kellett hagyni az egyik oldali szekrény vagy tároló sort, és csak az egyik oldalt rendezni be, ami igencsak szerénnyé teszi egy gardrób befogadóképességét.
Komoly problémák voltak a konyhában is, hagyományos konyhabútor beépítéséhez kiválóan megfelelt volna, de ahhoz a modern konyhabútorhoz, amit a megrendelő kívánt , ahhoz nem. Természetesen nem az építésztervező volt a ludas a dologban, ő úgy tervezte az épületet, ahogyan a megrendelő eredetileg kérte.
Később a megrendelő elképzelései megváltoztak, az építkezés során a megrendelő kívánságára többször módosítgatta a kivitelező a válaszfalak helyét, végül ez lett az „eredmény”.
Amikor végül felkértek, hogy „tegyük rendbe” a dolgot, és elkészültek a színes látványtervek, akkor ezeket látva, a megrendelő is végre meg tudott állapodni egy olyan változatnál, ami megfelelt, míg eddig ide-oda csapongva maga idézte elő a káoszt.
Ő is elismerte, hogy bizony hamarabb kellett volna megrendelni a bútor és berendezési terveket, akkor ő is átláthatta volna, hogyan lehet az igényeinek megfelelően kialakítani a lakást, és nem áll elő ez a helyzet, ami komoly költségtöbbletet jelentett számára.
Természetesen akkor sem lett volna probléma, ha már az épület tervezésekor, az építész tervezővel megbeszéli, pontosan mire is van szüksége.
Csakhogy ő sem tudta. Akkor, még egészen más stílusú bútorokban gondolkodott, azoknak pedig kisebb volt a helyigényük.
Az építész tervező ugyan megtett mindent, hogy kikérdezze, megtudja, mit szeretne.
De ő azért végső soron az épületre kell koncentráljon, itt is ezt tette.
A megrendelő pedig később, a bútorszalonokat járva döbbent rá, hogy más elképzelései vannak.
Ha a mi „virtuális bútorszalonunkat”, barangolja be, azaz készítünk egy lakberendezési tervet, és azt több változatban is megtesszük, feltárva a lehetőségeket, akkor még idejében kiderült volna minden.